az emberi viselkedésben az antikommunista eszmék konszenzusa mindenki, különösen a kormányzati alkalmazottak normájává vált. Kemény antikommunista viselkedést vártak mindenkitől, különösen a kormányban lévőktől. Az úgynevezett “vörösök” kormányának megszabadítására irányuló kampányok általánossá váltak. Az egyik az ENSZ-amerikai tevékenységekkel foglalkozó Házbizottság (HUAC) volt, amely az 1940-es Smith-törvényt alkalmazta a kommunizmust támogató személyek büntetőeljárására., Az antikommunizmus ilyen buzgó korszakában a Wisconsin junior szenátora, Joseph McCarthy alkalmazta ezt a hisztériát, hogy számtalan kormányzati tisztviselőt vádoljon. A liberális eszmék, a polgári jogok előmozdítása vagy a kommunista Államokkal való esetleges együttműködés elegendő volt ahhoz, hogy egy személyt üldözzenek. Az amerikai “megfelelőség” változásai azonban az 1950-es évek végéig nem fordultak elő, először lassan.
a konszenzus azután kezdhetett megváltozni, hogy a CBS híradója, Edward R. Murrow és a producer Fred Friendly bemutatta McCarthy vádiratát Milo Radulovich hadnagyról., Radulovics hadnagyot azért kérték fel lemondásra, mert apját és húgát egyszer azzal vádolták, hogy “felforgató újságokat” olvasott.”Murrow és Friendly közvetlenül szembeszállt McCarthyval, azzal vádolva, hogy megtámadta a népek integritását, tönkretette a karriert, és “karaktergyilkosságokat használt a politikai folyamat irányításának megragadására.”(3) a televíziós és filmiparban sok színészt és Színésznőt feketelistára tettek feltételezett baloldali nézeteik miatt. A filmek a rendszer ellen érzett elégedetlenség jeléül szolgáltak James Dean és Marlon Brandon filmjeivel.,
Az Irodalom az individualizmus és a rendszer témáival virágzott. A költők, mint Robert Lowell, kritikusok, mint Dwight McDonald, filmek, mint a “haragban a világgal”, A “Vadak”, rock-and-roll zene, főiskolai hallgató, szakszervezetek, “megfelelőség” az 1950-es években volt, de biztosított. Ezek a “megfelelőség” kritikusai az individualizmust és a fiatalabb generáció aggodalmát fejezték ki a nukleáris háború miatt. A kritika másik területe a gazdaság volt. Annak ellenére, hogy a szegénység csökkent, között egyötöde egynegyede a nemzet nem tudta túlélni a jövedelem szerzett., (4) nem végéig kérem mccarthyzmus, hogy elégedetlenség nőtt, elérte a crescendo során a Johnson/Nixon szervek a késő 60-as, illetve a korai 70-es években.
A leghosszabb konfliktus a huszadik század, a hidegháború érintett minden, a politikai ideológia, a külföldi, illetve hazai politika, az elnökség, illetve a személyes életét Amerikaiak. A kelet-európai vasfüggöny összeomlásával Németország egyesítése, a Szovjetunió széttöredezettsége és későbbi felbomlása mind-mind megszüntette a hidegháborút., Az első Öböl-háború alatt folytatott nemzetközi együttműködés kimutatta, hogy még a Szovjetunió vége előtt a múlt retorikájának már nincs helye az amerikai kül-vagy belpolitikában. Megjegyzések: 1. William H. Chafe. A Befejezetlen Utazás. 47. oldal 2. Ugyanott. 98 3. oldal. Ugyanott. 132. oldal 4. Ugyanott. oldal 143 Biblioqraphy: a befejezetlen utazás – Amerika a második világháború óta William H. Chafe. Oxford University Press. Második kiadás