háttér: a digitális lábujj amputációja viszonylag kisebb műtéti eljárás, de történelmi nézet, hogy ez a “kiszámítható klinikai tanfolyam első szakasza”, amely esetleges végtagvesztéshez vezet. A lábujj-amputáción átesett betegek hosszú távú kimenetelére vonatkozó egyidejű adatok hiányosak. Célunk, hogy tanulmányozzuk az intézményünk tapasztalatait, összpontosítva a jövőbeni végtagvesztés előrehaladásának kockázati tényezőire, gyakorlatunk retrospektív felülvizsgálatának elvégzésével.,
módszerek: hatvanhárom, lábujj amputáción átesett beteget azonosítottak az intézményen belül, és a klinikai jegyzeteket visszamenőlegesen felülvizsgálták. Létrehoztak egy adatbázist az érrendszeri kockázati tényezőkről és a társ-morbiditásról, és a jövőbeli végtagvesztéssel való összefüggést Chi-kockás vizsgálatokkal és egy logisztikus regressziós modellel elemezték.
eredmények: hatvanhárom, átlagosan 69 éves (IQR 62-76, 5) beteget azonosítottak. Harmincöt (55.,Ezen betegek 6% – A folytatta a további műtéti amputációt; 22 nagyobb amputációt (16 térd alatti és 6 térd feletti amputációt) és 23 kisebb amputációt végeztek összesen. Negyvenhárom (68,3%) beteg cukorbeteg volt, és 31 (49,2%) betegnél végeztek egy vagy több revaszkularizációs eljárást. Szignifikáns összefüggés volt a cukorbetegségben nem szenvedő betegek és a jövőbeli végtagvesztés között (Chi-négyzet=4, 31, p=0, 038), azonban más azonosított kockázati tényező nem jósolta meg a jelentős amputáció szükségességét.
következtetés: a lábujj amputációja a jövő végtagvesztésének jelentős előrejelzője., Tanulmányunk megállapította, hogy a cukorbetegségben szenvedő betegek szignifikánsan kevésbé valószínű, hogy további végtagvesztésre jutnak, mint a betegségben szenvedők. Feltételezzük, hogy ez a különbség az intenzívebb, multidiszciplináris lábápolási nyomon követésnek köszönhető, amelyet a cukorbetegek kapnak. Ezek az eredmények kiemelik a lábujjak amputációjának jelentőségét, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a magas kockázatú betegek intenzívebb betegellátást kapjanak.