Irodalom

irodalom (a Latin Littera jelentése “betűk”, utalva egy ismerős az írott szó) az írott munka egy adott kultúra, szubkultúra, vallás, filozófia, vagy a tanulmány az ilyen írott munka, amely megjelenhet a költészetben vagy prózában. Az irodalom nyugaton a Sumer Dél-mezopotámiai régiójából (c. 3200) származik Uruk városában, majd Egyiptomban, később Görögországban virágzott (az írott szót a Föníciaiakból importálták), onnan pedig Rómába., Az írás úgy tűnik, hogy eredetileg függetlenül Kínában jóslás gyakorlatok, valamint függetlenül Mesoamerica és máshol.

a világ első irodalmi szerzője, név szerint ismert, Ur, Enheduanna (2285-2250 BCE) főpapnője volt, aki himnuszokat írt Inanna sumér istennő dicséretére. A mezopotámiai korai irodalom nagy része az istenek tevékenységére vonatkozik, de idővel az emberek olyan versek főszereplőivé váltak, mint Enmerkar, Aratta ura, Lugalbanda és a Hurrum-hegy (i.e.2600-2000)., Alkalmazásában a tanulmány, Szakirodalom van osztva a kategóriák fikciós vagy nem fikciós ma, de ezek gyakran önkényes döntések, mint az ókori irodalom, mint megérteni azok, akik írta a mesék le, valamint azokat, akik hallották őket, beszélt vagy énekelt előre műveltség, nem értettem, ugyanúgy, mint ez a mai.,

Az Igazság az Irodalom

Homer szárnyaló ódákat, a nagyság, a Görög flotta vitorlás Troy vagy Odüsszeusz utazása át a bor-sötét tenger volt, mint a valódi hallgatók, mint a leírások a Kirké varázslónő, a küklopsz Polyphemus, vagy a Szirénák. Azokat a meséket, amelyeket ma mítosznak tekintenek, akkor igaznak és szentnek tekintették, mint a zsidó-keresztény Bibliában vagy a muszlim Korán bármely írását, a hívők számára., Az olyan elnevezések, mint a fikció vagy a nem-fikció, meglehetősen friss címkék az írott művekre. Az ősi elme megértette, hogy az igazságot gyakran egy rókáról és néhány elérhetetlen szőlőről szóló mesén keresztül lehet elfogni. A történet igazságával kapcsolatos modern aggodalom nem érintette volna senkit, aki az Aesop egyik meséjét hallgatta volna; ami számított, az az volt, amit a történet megpróbált közvetíteni.

még így is volt egy érték, amelyet a tényleges események rögzítésének pontosságára helyeztek (ahogy Herodotus történész eseményekről szóló beszámolóinak ősi kritikája mutatja). A korai irodalmi művek általában didaktikusak voltak a megközelítésben, és mögöttes (vagy gyakran nyilvánvaló) vallási céljuk volt, mint például az I.E. 1120-as sumér Enuma Elish vagy a 8. századi Hesiod görög író Teogóniája.

az egyik legkorábbi ismert irodalmi mű a Gilgamesh sumér/babiloni eposza c-ből., 2150 BCE, amely a hősiesség, büszkeség, nemzetiség, barátság, csalódás, halál és az örök élet keresése témáival foglalkozik. Az író és a hallgató számára lényegtelen volt, hogy mi történt Gilgames meséjében “valójában megtörtént”. Ami számított, az az volt, amit a közönség el tudott venni a mesétől.

a legjobb példa erre a mezopotámiai Naru Irodalom néven ismert műfaj, amelyben a történelmi figurák kitalált cselekményekben szerepelnek. A műfaj legismertebb művei közé tartozik az Agade átka és a Cutha legendája, mindkettő a nagy akkád király Naram-Sin (r., I. E. 2261-2224), akkád Sargon unokája (i.e. 2334-2279, Enheduanna apja). Mindkét műben a Naram-Sin olyan módon viselkedik, amelyet fizikai bizonyítékok és más, tényszerűbb írások ellentmondanak. A Naru irodalom célja azonban nem az volt, hogy összekapcsolja azt, ami “valójában” történt, hanem egy erkölcsi, kulturális és vallási szempont hangsúlyozása.

példája az Ókori Irodalom

A Piramis Szövegek Egyiptom is figyelembe venni, irodalom, mondd meg az utazás a lélek a túlvilágra területén a Nádasba ezek a művek, ellentétben a Mezopotámiai Naru Irodalom, bemutatni a témát, mint az igazság. Az egyiptomi vallási kultúra a túlvilág valóságán és azon a szerepen alapult, amelyet az istenek játszottak az ember örök utazásában, amelynek a földi élete csak egy része volt., Homérosz Iliász meséli a híres tíz éves háború között a Görögök a Trójai, míg az Odüsszeia azt mondja, a nagy hős Odüsszeusz utazása haza a háború után, hogy szeretett felesége, Pénelopé az Ithaca ez, mint a többi működik említettük, megerősített kulturális értékek, anélkül, hogy aggodalomra ad okot, amit lehet, hogy nem történt vonatkozó háború Troy.,

A történet a bibliai Könyvet az Exodus (1446 BCE) tekinthető történelmi igazságot azáltal, hogy sok ma, de eredetileg lehetett volna azt jelentette, hogy értelmezni, felszabadulás bondage szellemi értelemben, ahogy meg volt írva, hogy felhatalmazza a hívek Jahve, ösztönözni őket, hogy ellenálljanak a kísértéseknek, a bennszülött népek Kánaán, emelkedett a közönség megítélése magukat, mint egy kiválasztott nép egy mindenható isten.

A dalok dala (c., I.E. 950) a Tanakh Héber írásából örökíti meg a férfi és a nő közötti szenvedélyes szeretetet (amelyet A keresztények sokkal később úgy értelmeznek, mint Krisztus és az egyház közötti kapcsolatot, bár az eredeti szöveg nem támasztja alá ezt az értelmezést) és egy ilyen kapcsolat Szent aspektusát. Az indiai epikus Mahabharata (i.e. 800-400 körül) egy nemzet születéséről szól, míg a Ramayana (I.E. 200 körül) elmondja a történetet arról, hogy nagy Ráma megmentette elrabolt feleségét, Sita-t a gonosz Ravnától., Az asszír király asurbanipal könyvtárában (I.E. 647-627) talált művek feljegyzik az istenek, istennők hősi tetteit, valamint az ókori Mezopotámia hős királyainak küzdelmeit és diadalait, mint Enmerkar, Lugalbanda és Gilgamesh. Samuel Noah Kramer tudós rámutat arra, hogy a korai sumér művek – sőt, a sumér kultúra egésze-a mai napig sok szinten rezonálnak, és különösen az irodalomban., Kramer írja:

Ez még mindig látható a Mózesi törvény, valamint Solomonic közmondás, a könnyek, a Munka, valamint Jeruzsálem sirató, a szomorú mese a haldokló ember-isten, egy Hesiodic cosmogony egy Hindu mítosz, egy Aesopic mese pedig egy Euklideszi tétel, egy illusztráció jele, valamint egy heraldikai design., (5)

eredetiség az ókori irodalomban

a legtöbb korai művet abban a költői méterben írták, amelyet az író az idő múlásával többször hallott, és ezért az olyan darabok, mint az Enuma Elish vagy az Odyssey, nehéz, hogy végül írásban rögzítették őket sok évvel a szóbeli összetételük után. Az ókori emberek számára ismeretlen volt az a nagy érték, amelyet a mai olvasók és kritikusok az irodalomban az “eredetiségre” helyeznek., Az a gondolat, hogy az egyén képzeletének munkája bármilyen tisztelettel, soha nem fordult volna elő az ókori világ egyikében sem. A történetek a nagy hősök, az istenek, az istennők vagy a teremtés hőseinek újraírásai voltak, mint Hesiod és Homer esetében., Szóval nagy volt a tisztelet, amit a mai úgynevezett non-fiction’, hogy Geoffrey of Monmouth (1100-1155 CE) azt állította, a híres Történelem, a Királyok, a Brit (amelyeket nagyrészt) valójában egy fordítás egy korábbi szöveg volt “fedezték fel” Sir Thomas Malory (1405-1471 CE) híres, mint a szerző, a Morte D’Arthur, tagadta, hogy az eredeti hozzájárulások, hogy a munka, ő szerkesztette a korábbi szerzők, bár ma már egyértelmű, hogy ő, ki annyira, hogy a forrás anyag rajzolt a.,

Ez az irodalmi hagyomány tulajdonít az eredeti mű korábbi, látszólag-hiteles forrásból híresen jól példázta az evangélium, a Keresztény Újszövetség az, hogy az evangélium, Máté, Márk, Lukács, John, érthető, hogy sok hívő lenni szemtanú beszámolója a minisztérium Jézus, írták sokkal később ismeretlen szerzők, akik úgy döntöttek, kapcsolódó nevek a korai egyház.

Az Irodalom többek között olyan formákat foglal magában, mint a költészet, dráma, próza, folklór, epikus mese, személyes elbeszélés, költészet, történelem, életrajz, szatíra, filozófiai párbeszédek, esszék, legendák és mítoszok. Platón Párbeszédeit, bár nem az első, hogy összekapcsolják a filozófiai témák drámai formában, volt az első, hogy a dráma, a munka az oka a filozófiai vizsgálat., Később az írók drew ezeket korábban dolgozik inspiráció (mint Virgil volt a zeneszerzés, a Ii alapján Homérosz Iliász, s Odyssey között 30-18 BCE), s ez a hagyomány a hitelfelvétel tartott, amíg az idő Shakespeare (1564-1616 CE), majd folytatódik a mai napig.