ossza meg véleményét + nyissa meg a megjegyzéseket. Az aktuális kommentárszám ezen az oldalon kerül kiszámításra.
a gyümölcsevő denevér (Artibeus watsonii). Kép hitel: Stephen Rossiter (CC BY 4.0)
a Denevérek híres segítségével a tárgyaláson, hogy vizsgálja meg a környezet, még kevesebben vannak tisztában, hogy ezek a repülő emlősök mind a jó, éjjel-nappali látás., Néhány denevér még a szemük hátsó részén található két fényérzékeny fehérjének köszönhetően is lát színt: az S-opsin, amely kék és ultraibolya fényt, az L-opsin pedig zöld és piros fényt érzékel. Sok denevérfaj azonban hiányzik ezekből a fehérjékből, és nem képes megkülönböztetni a színeket; más szóval, teljesen színvak.
egyes közép-és Dél-Amerikában honos denevérfajok önállóan veszítették el a kék-ultraibolya fény látási képességét, így színlátásukat is elvesztették., Ezeknek a denevéreknek változatos étrendjük van – a rovaroktól a gyümölcsökig, sőt a vérig is -, és a színek megkülönböztetése számos tevékenységükben előnyt jelenthet, beleértve a vadászatot vagy a takarmányozást. A denevérek látógénjei ezért lehetőséget adnak a tudósoknak arra, hogy felfedezzék, hogyan lehet egy látszólag fontos tulajdonságot elveszíteni molekuláris szinten.
Sadier, Davies et al. most arról számoltak be, hogy az S-opsin több mint tucatszor veszett el e Közép-és dél-amerikai denevérek evolúciós története során., Az elemzés 55 fajból, köztük a vadon élő állatokból és a múzeumokból származó példányokból vett mintákat használt. Más fehérjékhez hasonlóan az S opsin génszekvenciájában kódolt utasításokat is át kell másolni egy RNS molekulába, mielőtt fehérjévé lehetne fordítani. Ahogy az várható volt, az S-opsin többször elveszett a génszekvencia változása miatt, amely megzavarta a fehérje képződését., Azonban ezeknek a denevéreknek az evolúciós története több pontján további változások történtek, amelyek befolyásolták az RNS vagy a fehérje termelését, anélkül, hogy maga a gén nyilvánvaló változása lenne. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy más tanulmányok, amelyek pusztán a DNS-re támaszkodnak az evolúció megértéséhez, alábecsülhetik, hogy a tulajdonságok milyen gyakran veszhetnek el. Az “evolution in action” rögzítésével ezek az eredmények teljesebb képet nyújtanak az evolúció molekuláris céljairól a denevérek változatos csoportjában.